– Nem voltam túl jó tanuló, csak levelező szakra vettek fel a Pécsi Tudományegyetem budapesti tagozatára. Jól kommunikáltam, tudtam emberekkel kapcsolatot teremteni, ezért választottam a szakot.
A toborzási vezetők jelentős része azzal szembesül, hogy eltűntek a pozíciók, megállt a felvétel. Ők most próbálják munkaidejüket kitölteni, eddig elhanyagolt területekre fókuszálni, például a jelöltélmény fejlesztésére, a felvételért felelős vezetők képzésére. Persze vannak olyan területek is, melyek nem álltak le a toborzással. Ilyen például az élelmiszer-kiskereskedelem, amelyben az egyik szereplő öt hét alatt 1000 embert vett fel rövid távra.
– Még az egyetemi éveim alatt, 2000 körül a Magic Management International Kft. volt, ami a név hangzása ellenére egy kis magyar fejvadászcéget takart. Más világ volt ez akkoriban: postán fogadtuk a papír önéletrajzokat, nulla munkatapasztalattal interjúztattam, öt hónapig ingyen dolgoztam. Előnynek számított, hogy sok tréningen vettem részt, rájöttem, hogy jó vagyok értékesítésben és ügyfélkapcsolatok kezelésében. Első nagy sikerként behoztam az Aral olajcéget. De tudtam, nem fogok itt sokáig dolgozni.
– Alapélmény volt ennek a magyarországi felépítése, amit Tököli Zsolt ötlete alapján kezdtünk el. Újak voltunk –pár hónappal előttem érkezett a mostani ügyvezető, Veres Rita. Nagyon akartuk, belekapaszkodtunk, beleálltunk, rengeteg energiát tettünk bele. Az első évben 30 résztvevő céget toboroztunk, a harmadik évben már elértük a 100-at. A most már AON néven működő cég részben ebből a bázisból építkezik. Munkavállalói elégedettség témakörében a cégcsoporton belül a magyar egység a penge éle.
Második éve dolgoztam ott, amikor Szelecki Zsolt ügyvezető csak annyit mondott: meg kellene tanulnom rendesen angolul. Bízott bennem, kiküldött Londonba a cég költségén tanulni, ami sokat jelentett. Az ő példáján láttam azt is, hogy folyamatosan nyitottnak kell lenni az újra, olvasni, kutatni, megérteni, szintetizálni.
Előtte egy évvel egy „Perszonal Hungary” nevű rendezvényre mentünk ki standdal a Hewittal. Eljött oda kíváncsiságból Alexander Petsch, a német Spring Messe AG vezetője. Nézelődött, beszélgetésbe elegyedtünk. Azt fontolgatta, hogy egy év múlva bejön a magyar piacra Personal Hungary néven. Felajánlottam neki, hogy leszek a magyar képviselője. Az AON-nál elújságoltam, de nem tartották jó ötletnek. Aztán megcsináltam stikában. Egy héttel a megnyitó előtt bejelentettem, hogy lesz egy ilyen esemény és én szervezem.
– Elfogadták, mert a teljesítményemen nem látszott. Tényleg napi 9-10 óra Hewittos munka után kezdtem neki a Personal Hungary-nak két korábban kilépett kollégával. Elsőre megcsináltuk a legnagyobb magyar HR-es rendezvényt.
– Felhívott Csaposs Noémi a Trenkwalder-Multiman akkori ügyvezető-helyettese és munkát ajánlott.
– Fogalmam sem volt a munkajogról, a kölcsönzési üzletágban sem dolgoztam addig. Értékesítésben erős munkatársat kerestek jó kapcsolatrendszerrel. Láttak bennem fantáziát. 27 évesen megkaptam a közép-magyarországi régió vezetését. 2,5 milliárd forint forgalmú üzleti egység, 36 kolléga, 4 divízió, 1200 kölcsönzött és az ahhoz kapcsolódó munkáltatói jogkör gyakorlása.
– Az első év szörnyű volt, aztán belejöttem. 14 órát dolgoztam naponta, dupláztuk az árbevételt, a kölcsönzöttek számát. Másfél év kitartó próbálkozása után sikerült bejutnom a Magyar Telekomhoz, ahol egy 1200 munkavállalót érintő üzetet kötöttünk. Alánk játszottak az akkori zavaros magyar viszonyok ki nem fizetett munkavállalókkal, bezáró és új néven induló cégekkel, átláthatatlan költségekkel. A Trenkwalder pedig transzparens, korrekt osztrák tulajdonú családi vállalkozás volt. A Telekomnál egy lapon levezettük a bérköltséget, a mi profitunkat és kiderült, rengeteget spórol a cég, ha velünk dolgozik.
Aztán borúsabb idők jöttek. 2008-ben megérkezett a válság, és rengeteg munkavállaló felmondási papírját kellett aláírnom egy hónap alatt. Megviselt, kicsit kiégve is éreztem magam. Elmentem három hónap fizetés nélküli szabadságra későbbi feleségemmel Ausztráliába és Új-Zélandra feltöltődni.
– Egy hét után megkeresett a HVG kereskedelmi igazgatója, Breitner Miklós, aki bemutatott Szauer Péter vezérigazgatónak. Ő egy akkor még nem létező üzleti egység, a HVG HR Center vezetésére kért fel, ami az összes HR-rel kapcsolatos szolgáltatást egyesítette – kiadványok, állásbörze, konferenciák, állásportál. Elfogadtam és felmondtam a Trenkwaldernél.
Aztán borúsabb idők jöttek. 2008-ben megérkezett a válság, és rengeteg munkavállaló felmondási papírját kellett aláírnom egy hónap alatt. Megviselt, kicsit kiégve is éreztem magam. Elmentem három hónap fizetés nélküli szabadságra későbbi feleségemmel Ausztráliába és Új-Zélandra feltöltődni.
– A brand és a kihívás. Nem a fizetés, mert 20 százalékkal kevesebbért mondtam igent.
– Csak úgy vállaltam, ha profit centerként kezelik az egységet. Kértem, hogy a bónuszomat az üzletág eredményességéhez kössék. A legnagyobb siker a HVG Állásbörze, amely Hajdú Csongor nélkül nem működött volna. Remek szervező, érti a piacot, beleteszi az egész életét. Munkamegosztás volt köztünk: én ötletekkel és az ügyfelek behozásával segítettem, ő pedig szaktudásával és csapatával kamatostul kiszolgálta őket.
Arra biztattuk a cégeket, ne csak prospektusokkal jöjjenek, hanem hozzák ki termékeiket, a különböző területen dolgozó munkatársaikat, vezetőiket. Első kiállítóként az Audi mutatta be Győrben készülő modelljét, aztán jöttek a többiek. Később kezdtünk szakmákra fókuszálni: informatika, mérnök, shared service centerek. Sikeresek voltak a kiadványaink is, a Jobline állásportál viszont kevéssé.
– Nem értettem az online állásportál-piachoz. Nem tudtam, mire van szükség, vesztettünk egy évet és sok pénzt kidobtunk az ablakon. A HVG-n belül is sokáig ment a vita, nem viszi-e el a pénzt az online álláshirdetés a sokkal magasabb árú nyomtatottól. Pedig az álláskeresők már akkorra döntöttek az online mellett, a konkurencia, a Profession pedig elhúzott. Vállaltam a felelősséget: 2010-ben beadtam a felmondásomat, amit Szauer Péter nem fogadott el, hanem azt mondta, hozzam helyre. Igazi kudarc volt a csapat és az ügyfelek előtt egyaránt. Majd feltűrtük az inget és nekifutottunk újra. Utána már csak az volt a kérdés, hogy pályán maradunk-e. Nagyon mélyről visszajöttünk, igaz, a piacvezető még jobban elhúzott.
– Szerettem vele dolgozni, nagyszerű stratégának tartom máig. Azt éreztem, hogy Szelecki Zsolt után újra tudok valakitől tanulni. Voltak nézeteltéréseink is, amit mindig meg tudtunk oldani. Elsősorban azért mert ő az a vezető, aki mindig kíváncsi a másik félre és annak álláspontjára.
– A jobb munka-magánélet egyensúly miatt, több időt akartam tölteni a kislányommal, feleségemmel és egészségesebb életre vágytam sportolással, hosszú nyaralásokkal. Hat hónapos felmondási idővel jöttem el.
– Igen. A felmondási idő alatt tartottuk online toborzási konferenciánkat, amelynek egyik előadója Johnny Campbell, az online toborzókat képző ír startup cég, a Social Talent alapítója volt. Akkor találkoztam vele először. A színpadra konferálás előtt 5 percet beszélgettünk. Elmondta, mivel foglalkoznak, én pedig megkérdeztem, lehetnék-e a magyar viszonteladó partnerük. Mielőtt kiállt a közönség elé, csak ennyit szólt vissza: „Why not?” (Miért ne?). Ezzel kezdődött el új szakasz az életemben.
– A HVG-s állás elismerést, széles eszköztárat, felsőkategóriás céges autót jelentett. Személyi asszisztens szervezte a találkozóimat és intézte az adminisztratív ügyeket. Sokan nem mernek kilépni ebből a kényelmes életből. Én megtettem. Nem tudtam mennyit érek, féltem a piac válaszától. Mondtam magamban, most derül ki, hogy mennyit is ér Toldi Gábor önmagában?
– Az derült ki, hogy sokat. Másfél hónap alatt 15 Social Talent licenszt adtam el marketingtámogatás nélkül úgy, hogy még szerződésem sem volt az ír anyacéggel. Az ő üzletpolitikájuk: előbb adj el bizonyos mennyiségben, aztán ha sikerül, akkor érdemesnek tartunk arra, hogy szerződjünk.
– A HVG-nél az utolsó években kezdtem elszakadni az ügyfélkapcsolatoktól. Kicsit megszeppensz, átfut az agyadon, hogy „Na ezt akartad, akkor csináld!”Megtanulsz újra megbecsülni olyan dolgokat, minthogy valaki felveszi a telefont, összejön egy találkozó.
– Az első évben otthonról dolgoztam laptoppal és telefonnal. Ezt is meg kellett tanulnom. Nem könnyű rávenni magadat a munkára a nappaliban ülve a reggeli után. Most már van irodám, de nem sok időt töltök ott. Ügyfeleknél tárgyalok, autózok, üzleti reggeliken ebédeken vagyok, előadásokat tartok. Az is előfordult, hogy a pesti Rákóczi úton az autóval félreállva tartottam online bemutatót egy amerikai ügyfélnek mobilneten és Skype-on át.
– Őrületet csináltunk. 350 feletti toborzót képeztünk ki, több mint 100 partnerünk van, a tavalyi meetupra egy hét alatt elkelt a 200 belépő, közel 100-an követték online az élő közvetítést.
– Öt éve dédelgetett tervem válik valóra a Salestech (salestecheurope.com) nevet viselő saját konferenciával, amelyre szeptember 21-én kerül sor. Ez egy értékesítési vezetőknek szóló szakmai rendezvény, amely a sales változásáról szól 23 előadóval. Social selling, lead generálás, marketing automatizáció, hogy néhány címszót említsek. Teljesen új megközelítésre van szükség az értékesítésben a technológiai változásokkal. A hideghívás hatékonysága romlik, előtérbe kerül a tartalommarketing, a CRM elemzés, a lead minősítése.
– Nyáron 5 hetet nyaraltam, amivel szerintem válaszoltam a kérdésre. Igaz, a pihenés alatt is időnként ránézek a telefonra, a postaládámba. Teljesen nem lehet kikapcsolni. Másrészt a nyári hónapokban a megbízóknál is lassul az ügymenet.
– Blogokból, a Facebookon és a LinkedIn-en szakmai csoportokból, a Social Talent blogjából. Magyarországon Paróczay Balázst tartom értékes forrásnak. Emellett saját pénzen elmegyek a legjelentősebb HR-es konferenciákra. Idén is megyek az HR Tech-re, ha van időm, ott vagyok Kölnben a Zukunft Personalon. A legtöbbet viszont az ügyfelektől tanulom, amikor velük beszélgetek.
– Egyik ilyen az úgynevezett ALUMNI-management. Nyugaton sok cég már az új belépőkkel aláírat egy olyan papírt hogy a távozása után is kommunikálhat vele a munkaadó. Nálunk nem divat visszavenni egy korábban távozott kollégát. Pedig ismeri a céget, egyszer már bizonyított, miért ne válhatna újra értékes kollégává több tapasztalattal?
– A nemzetközi toborzás erősödni fog. Budapest vonzó hely lehet egy nyugati fiatalnak: olcsó az élet, élhető a város, sok a szórakozási lehetőség. Egy-két éves munka és élettapasztalatnak remek lehetőség és már a bérkülönbség sem akkora, mint régebben.
– Kétféle irányt látok. Nagyobb cégeknél online marketinges munkakör lesz a toborzói. Ő lesz az, aki kampányt tervez, mér, a számokat értelmezi. A másik út: a specializálódás, az univerzális toborzók ideje ugyanis már lejárt. Külön recruiter lesz Java-fejlesztők keresésére és külön a mobilfejlesztőkre. Érteniük kell a szakmát, jelen esetben alapszinten a programnyelvet.
– Egyértelműen ez a trend. Egyszemélyes cégként is bejuthat az ember nagy multikhoz, annyira nehéz munkaerőt találni. A fejvadászoknak is érdemes a maguk üzletét építeni az alkalmazotti státusz helyett. Egyéni vállalkozóként egy évben 12 pozíció betöltéséért kiszámlázható 12 millió forint, amiből meg lehet élni. Míg alkalmazottként havi 3-4 betöltés az elvárás és a felét sem keresed.
– Egyértelműen ez a trend. Egyszemélyes cégként is bejuthat az ember nagy multikhoz, annyira nehéz munkaerőt találni. A fejvadászoknak is érdemes a maguk üzletét építeni az alkalmazotti státusz helyett. Egyéni vállalkozóként egy évben 12 pozíció betöltéséért kiszámlázható 12 millió forint, amiből meg lehet élni. Míg alkalmazottként havi 3-4 betöltés az elvárás és a felét sem keresed.
Nyitókép: Toldi Gábor
A teljes cikk elolvasható itt.